I.
A vis maior definícióját sem az új sem a régi Ptk., nem definiálja, azt kizárólag a bírói gyakorlat alakította. Vis maior az olyan abszolút ellenállhatatlan természeti, vagy emberi erő, amelyet emberi eszközzel nem lehet meggátolni, így az tipikusan szerződések lehetetlenüléséhez vezet.
Kiemeljük, hogy a vis maior fogalmát a szerződések is meghatározhatják, akár a bírói értelmezéstől eltérően is, így elsődlegesen érdemes a szerződést megvizsgálni. A szerződések meghatározhatják azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a feleket felmondási jog illeti meg, vagy amely körülmények felmerültére a szerződésszegési felelősségüket a felek kizárják.
A koronavírussal kapcsolatos gazdasági kérdéseket akként kell vizsgálni, hogy azok a szerződés teljesítését lehetetlenné teszik, vagy akadályozzák a teljesítést
A mai hatályos magyar jogban a szerződés teljesítésének lehetetlenné válása a szerződés megszűnéséhez vezet. A lehetetlenülésért való felelősséget azonban az általános szabályok szerint kell megítélni. Annak jogkövetkezményei azon múlnak, hogy a szerződő félnek felmerül-e felelőssége a lehetetlenülés tekintetében.
Amennyiben egyik fél sem tehető felelőssé a szerződés lehetetlenüléséért, akkor a felek elszámolnak egymással. Ha az egyik fél felel a szerződés lehetetlenüléséért akkor a másik felet nem terhelik tovább a szerződés kötelezettségei, és kárának megtérítését követelheti. Abban az esetben amennyiben mindkét fél felel a szerződés lehetetlenüléséért akkor egymással szemben a közrehatásuk arányában felelnek az okozott kár tekintetében.
Amennyiben a szerződés teljesítése nem lehetetlenül, de valamelyik fél késedelembe esik, úgy szerződésszegést követ el. A szerződésszegésért, a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség alóli mentesülést jelentheti a vis maior.
Vizsgálandó, hogy a koronavírus tekintetében kialakult veszélyhelyzet, és az azt követő kormányrendeletek mennyiben befolyásolják a szerződést teljesítését.
Kiemelendő, hogy az eset körülményeinek vizsgálatából nem juthatunk minden esetben arra, hogy a koronavírus tekintetében bevezetett intézkedések által okozott helyzet a szerződés lehetetlenüléséhez vezet, vagy vis maiornak minősül.
A vizsgálandó szerződések esetében elsődlegesen meg kell vizsgálni, hogy azok 2014. március 15. előtt, illetve után jöttek -e létre.
Ha a szerződés 2014. március 15. előtt jött létre akkor a koronavírus miatt a szerződést megszegő félnek a mentesüléshez azt kell igazolnia, hogy a szerződés teljesítése során megtett mindent, ami az adott helyzetben elvárható volt tőle.
Az új Ptk. már másként szabályozza a mentesülést így, ha a szerződés 2014. március 15. után jött létre, akkor a szerződést szegő fél akkor mentesülhet a következmények alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A koronavírus, és a járványügyi veszélyhelyzet miatti intézkedések egyértelműen ellenőrzési körön kívüli körülménynek minősülnek.
Vizsgálni kell azonban, hogy ez a helyzet a szerződéskötés időpontjában előre látható volt-e, illetve magát a szerződésszegést, az okozott kárt el lehetett-e volna kerülni (pl. munkaszervezéssel).
A mentesülés jogszabályi hátterének meghatározásán túl tehát nagy jelentősége van annak, hogy a vizsgálandó szerződést mikor kötötték.
A 2020. előtt kötött szerződések esetében könnyen igazolható, hogy a koronavírusra tekintettel lehetetlenül a teljesítés, a szerződő fél pedig könnyebben mentesül a következmények alól, mivel 2020. előtt biztosan nem lehetett előre látni a jelenlegi körülményeket.
A lehetetlenülés esetében minden esetben igazolni kell, hogy a fél mindent megtett a kár elhárításának tekintetében.
Amennyiben a szerződés olyan időszakban került megkötésre, amely során pl. a kínai karanténra és vesztegzárra, valamint az olasz megbetegedések és szigorítások tapasztalataira is figyelemmel számítani lehetett a jelenlegi helyzet magyarországi kialakulására, úgy az előre nem láthatóság követelménye nem áll fenn, mivel a vírus agresszív terjedése miatt várható volt – előre látható volt -, a kínaihoz és az olaszhoz hasonló üzleti állapot kialakulása.
Kiemeljük, hogy önmagában a gazdasági helyzet drasztikus és hirtelen változása nem feltétlenül minősül vis maiornak, azaz „legyőzhetetlen külső erőnek”, ebben egységes a bírói gyakorlat – a 2008- as válság esetén sem állapította meg a bíróság a vis maiort. Ezen tény a devizahitelek tekintetében megállapításra került a BH2014. 147. eseti döntésben A „vis maior” kifejezés természeti vagy emberi eredetű „ellenállhatatlan erőt” jelent, amely abszolút jellegű: az emberek számára elérhető eszközökkel nem hárítható el. „Vis maior” esetén az érvényesen létrejött szerződések teljesítése lehetetlenné válik. Bírói mérlegelés kérdése annak megítélése, hogy egy adott esemény „vis maiornak” minősül-e. A gazdasági válságjelenségek nem minősíthetők „vis maiornak”, így nem teszik lehetetlenné a peres felek között létrejött devizaalapú kölcsönszerződés teljesítését.
Minden esetben természetesen külön vizsgálandó a jogviszonyt is befolyásoló a szerződésbe foglalt vis maior klauzulának a rendelkezései. Külön kell vizsgálni azt is, hogy a vírusra való tekintettel a rész, illetve késedelmes teljesítés tekintetében azonban bizonyos feltételek fennállása esetén megállapítható a vis maior, így kimenthető a szerződésszegés.
Szerződésenként, és esetileg kell megvizsgálni azt is, hogy ha teljesül az ellenőrzési körön kívüliség (ez álláspontunk szerint minden esetben teljesül), és teljesül az előre nem láthatóság követelménye is (ez a szerződéskötés, kötelezettségvállalás időpontjától függ), úgy mennyiben volt lehetősége a szerződést szegő félnek a szerződésszegés, és kár elhárítására.
A 2020.03.17-i állapot szerint pl. egy rendezvény-szervező által szervezett vásár, vagy kiállítás megtartása a jogszabályi előírások, tiltások miatt egyértelműen lehetetlenül, és a lehetetlenülés oka vis maior. Ez azonban nem feltétlenül mondható el egy építési beruházásra, mivel a jelen helyzetben ott a munka még végezhető.
II.
A vis maioron túl, amennyiben a felek között tartós jogviszony áll fenn (pl. bérleti szerződés), úgy felmerülhet a clausula rebus sic stantibus alkalmazása. Tartós jogviszony esetén bármely fél kérheti ugyanis a bíróságtól a szerződés módosítását, ha a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan fenntartása és teljesítése a fél lényeges jogi érdekét sértené és
– körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható;
– a körülmények megváltozását nem ő idézte elő; és
– a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe.
A clausula rebus sic stantibusra alkalmazása a rendkívüli ítélkezési szünetre tekintettel a jogviszonyokban jelenleg szerződésmódosítással (pl. a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő módosításával) lehetséges.
Természetesen a rendkívüli ítélkezési szünet feloldását követően bíróságtól is kérhető, hogy a szerződést módosítsa a cluasulára figyelmmel.
III.
Összegezve tehát nem állítható a szerződések összességében a mentesülés, illetve a vis maior fennállása. A fentiek alapján fontos, hogy minden egyes szerződést a jogviszony létrejöttének kezdetére és annak összes körülményére kell vizsgálni, melyben állunk Ügyfeleink szíves rendelkezésére.
Kérdés esetén állunk rendelkezésére: az iroda@pozderka.hu mail címen, skype-n, zoom-n, vagy telefonon.
Budapest 2020. 03.17.
Pozderka Ügyvédi Iroda a Csurgó és Pozderka Ügyvédi Társulás vezetője
